Yago élete nem indult könnyen. Ő és vörös testvérkéje néhány napos korukban lemaradtak a többiektől, nem akartak enni, ezért hosszú napokon át infúziós kezelésre szorultak. Sajnos a testvérét elveszítettük. Yago azonban hihetetlen élni akarással és kitartással küzdött. Nagyon pici volt, de soha nem adta fel. A Yago nevet nem véletlenül kapta. Jelentése tökéletesen tükrözi azt az elszántságot és kitartást, amellyel már élete első heteiben megküzdött a nehézségekkel. Egy időre a szőrének egy részét is elveszítette, ezért második nevének a Phoenixet választottuk. A főnixmadár a megújulás, az újjászületés és a remény szimbóluma – ennél találóbb nevet nem is adhattunk volna neki. Yago aztán napról napra erősebb lett, a bundája is szépen visszanőtt, és ma már egy pihe-puha, gyönyörű ezüst bundájú, életvidám kisfiú. Izgatottan várjuk, hogy megjelenjenek csodaszép fekete fedőszőrei, amelyek csodálatos összhangot alkotnak majd elegáns hófehér mellényével és fehér tappancsaival. A személyisége is különleges. Igazi matricacica. "Ember anyukája", Rita hamar el is nevezte Csimpinek, mert úgy kapaszkodik az emberbe, mint egy kis babacsimpánz. Így mesél róla: "Ha ahhoz van kedve, felkéredzkedik, felül a nyakamba, és ott egyensúlyoz, kapaszkodik, miközben teszem a dolgom – csak nehogy le kelljen jönnie."  Majd mosolyogva hozzátette: "Ha egy kicsit tovább álldogálok egy helyben, például mosogatás közben, egyszer csak ráfekszik a lábamra, és ott békésen elszunyókál. Mintha azt mondaná: «Anya, én itt vagyok.»"  Így jellemzi őt: "A felfedezés az egyik kedvenc elfoglaltsága. Yago már egészen pici korában úgy gondolta, hogy a konyhaszekrény belülről biztosan sokkal érdekesebb hely, mint kívülről. Flashhez, a német juhászkutyámhoz is ő sétált oda elsőként, mintha csak ennyit mondana: «Szia! Te ki vagy?»" Yago egy igazi kis kalandor, aki már élete első heteiben bebizonyította, hogy igazi harcos. Ma pedig kíváncsi természetével, végtelen ragaszkodásával és bájos, huncut pofijával pillanatok alatt belopja magát mindenki szívébe.